ALCSÚTDOBOZ

Alcsútdoboz község Fejér megyében, a Bicskei kistérségben. Székesfehérvártól 35 kilométerre található, észak-keleti irányban, a 811-es út mentén.

Története

A település jelenlegi formájában 1950-ben jött létre Alcsút és Vértesdoboz községek összevonásával.

Alcsút a 12. századi adóösszeírásokban már nemesi faluként szerepelt, első okleveles említése 1365-ből származik. Ekkoriban még Pilis vármegyéhez tartozott. Az 1600-as évek elején teljesen kipusztult. A 17. század közepén a közeli pálos kolostor szerette volna megszerezni az újjáépült falu feletti irányítást, és jobbágyi szolgáltatásokat is követelt lakosaitól. Nemesi előjogaikat Komárom vármegye próbálta megvédeni. A falu és a pálosok végül 1753-ban kötöttek szerződést.

1825-ben az uradalom akkori tulajdonosa, József nádor kezdett a völgybe különleges növényfajokat telepíteni, ezzel megteremtve a mai arborétum alapjait. Itt volt gazdatiszti gyakornok 1845 és 1846 közt Vajda János.

Pogányvár Alcsút-Göböljárás pusztától DK-re található. A 290 m átmérőjü bronzkori földvár -melyet a Váli völgyben folydogáló Szent László patak ölel körül – a kr.e. II. évezred közéből, a középső bronzkor ból származik.

Ginza-puszta is Alcsut mellett található, a Váli völgyben. Valamikor mezőváros volt, eredetileg neve Khénza, Gejza (Géza) volt. Itt még 1925-ben is említettek egy hatalmas, Árpádok korából származó templomromot.

Itt született Kézai Simon mester, a magyarság egyik történelemírója és krónikása, a Gesta Hungarorum szerzője, ki nevét is Khnéza-ról vette.

Nevezetességei