BALATON

A Balaton (latinul Lacus Pelso, németül Plattensee) becenevén „a magyar tenger” Közép-Európa legnagyobb tava. Típusa a Fertő-tóhoz hasonlóan sztyeppi tó; ezek az Európában legnyugatabbra fekvő ilyen jellegű tavak. 79 km hosszú, 13 km széles, 594 km² a felülete. Benne található a Tihanyi-félsziget. A tó átlagos mélysége 3,0–3,6 m, legmélyebb pontja 12,5 m, vizének hőmérséklete nyáron elérheti a 28 °C-ot is. Déli partján a vize sekélyebb. Északi partján található a badacsonyi borvidék. Egyes részein halásznak is. Siófok és Sármellék mellett repülőterek vannak. A Balaton és környéke Budapest mellett az ország egyik leglátogatottabb területe. Környékén gyógyfürdők és termálforrások is találhatóak.Minden évben megrendezik a Kékszalag Nemzetközi Vitorlás Versenyt.

Kialakulása

A Balaton a Dunántúlon fekszik, annak is a közepén. Határai északon a Balaton-felvidék, nyugati és déli irányban a Zalai- és a Somogyi-dombság, míg keleten a Mezőföld. A Balaton viszonylag fiatal képződmény, a kutatók 18-22 ezer évre becsülik a korát. A jégkor legvégső szakaszában kezdődött a kialakulása, amikor is ezt a térséget a Pontuszi-tenger, később annak maradványa, a Pannon-tó borította. A területet a vízgyűjtő terület különböző patakjai lassan feltöltötték, azonban a jégkorszak végi földmozgások töréseket hoztak létre, így kialakult egy medencerendszer a kéreg lesüllyedésével. Ezután különböző felszíni hatások eredményeként a több, kisebb tóból egy nagyobb medence jött létre, ez a folyamat hozzávetőleges 5-7 ezer évvel ezelőtt zajlott le. A továbbiakban a klimatikus változásoknak megfelelően alakult a Balaton területe is. Előfordultak szélsőségek is, például, hogy a Tapolcai-medence tanúhegyei szigetként álltak ki, de volt arra is példa, hogy szinte kiszáradt az egész Balaton. A Sió-zsilip (Siófok) 1863-as megépítése óta állandó a tó vízszintje.

Nevének eredete: Magyar elnevezése a szláv "blato", mocsár, sár szóból ered.